Kedves Szülők!
Jelen helyzetben, az online oktatás alatt, időszerűnek és fontosnak érzem a digitális eszközök előnyeit, hátrányait és hatásait számba venni kisiskolás korú gyermekeknél.
A 2010 után született gyerekeket Alfa generációnak nevezzük. Ők már a digitális világban születtek, teljes magabiztossággal használják a digitális eszközöket, természetesnek veszik, hogy ezek az eszközök az életük része. Ezáltal a digitális kompetenciáik sokkal fejlettebbek, információfeldolgozási, megismerési funkcióik gyorsabban fejlődnek. Egyszerre több dologra is képesek figyelni. A digitális eszközök által rengeteg vizuális ingert kapnak.
Sok helyen olvashattak már arról, hogy a szakértők egyetértenek abban, hogy három éves kor alatt egyáltalán nem kellene a gyerek kezébe digitális eszközt adni, mert káros hatással van az idegrendszer fejlődésére. Három éves kor és kisiskolás kor között napi maximum 20-30 percnél, kisiskolás korban pedig napi egy óránál többet nem lenne szabad képernyőt, okostelefont, tabletet, számítógépet vagy játékkonzolt használni a gyermeknek. Ezen ajánlások jelenleg sajnos szinte egyik korosztálynál sem tarthatóak. Legfontosabb talán most is az arányok megtartása, hogy mennyi időt tölt a gyermek szabad levegőn, mennyi időt tölt szabad játékkal, mennyi interakció zajlik a testvérekkel, barátokkal, szülőkkel és ebbe hogyan integrálódik a digitális eszközhasználat.
A gyermek szabad játékában illetve mesehallgatás esetén rengeteg belső képet alkot, aminek hatalmas ereje van, mert ezzel szelídíti meg a frusztrációját, ezzel álmodja meg a saját életterét. Ez egy nagyon aktív belső munka. Az elképzelt kép megalkotásakor az épp aktuális feszültségeit dolgozza ki magából a gyermek, míg a kapott kép, korlátot ad. Az a gyerek, akinek élénk a belső képalkotása, bármivel el tud játszani, nem kell neki egy konkrét egyfunkciós tárgy, amivel amúgy sem lehet sokféle tevékenységet végezni. Az a gyermek, aki sok képernyőt néz, megpróbálja leutánozni, amit a képernyőn lát, ezért a látottaktól függően, sok agresszió jelenhet meg a játékában. Hozzá kell tenni, hogy az agresszió megjelenése a játékban nem feltétlenül rossz dolog, mert az segít a gyereknek a belső feszültségei feldolgozásában. Annak a gyereknek a játékában is van agresszió, aki nem néz digitális eszközöket. Jól feltalálják magukat azok a gyerekek, akiknek élénk a belső képalkotása, sok kapcsolatot tudnak kezdeményezni, szemben azzal a gyerekkel, aki órákat ül táblagép előtt, mert náluk inkább egyirányú viselkedés észlelhető: én csinálok valamit, a többiek pedig alkalmazkodjanak hozzám. Ezek a gyerekek türelmetlenek, nem tudják kivárni a hosszú távú dolgokat, minden most azonnal kell, mert hozzászoktak, hogy a külső kép folyamatosan, a másodperc töredéke alatt változik.
A mesékből, videomegosztó portálokon látott videókból kontrollálatlanul érkezik a gyermekhez a külső kép, amivel nem biztos, hogy meg tud birkózni. A nem a gyerek életkorának megfelelő képek, információk, történések olyan érzéseket váltanak ki a gyerekből, amelyeket az éretlen érzelmi apparátusa miatt nem tudja feldolgozni. Amennyiben a szülő mellette van, segítheti a feldolgozást. De tapasztalataim szerint nagyon sok kisiskolás korú gyermek korlátozás nélkül hozzáférhet videomegosztó applikációkhoz, sőt közösségi portálokat is használnak már ellenőrzés nélkül, ezáltal ki vannak téve akár internetes zaklatásnak is. A mai gyerekek nagy száma játszik nem a korának megfelelő digitális játékkal, amelyek ugyancsak káros hatással vannak érzelmi életük fejlődésére. Azáltal, ha a gyermek órákat tölt olyan digitális játékokkal, ahol sikereket érhet el, jól érzi magát, boldogságot élhet meg, egy saját virtuális világot építhet fel, azonosulhat az ott játszott szereppel. Gyakran tapasztalja a szülő ilyenkor, hogy a gyerek újra és újra játszani akar, szinte elvonási tünetei vannak, mert ha nem engedi akkor dühkitöréssel, sírással, könyörgéssel találja szemben magát. A túlzott digitális eszközhasználat következménye lehet, hogy a külső kapcsolatok kiszorulnak a gyerek életéből, a kapcsolatépítési készsége, a konfliktuskezelés, együttműködési készsége sérül.
A mai gyerekeket nem lehet eltiltani a digitális eszközöktől, mivel ebbe a korba születtek, szükség van rájuk az iskolában, a hétköznapoknak is egyre szervesebb része a használatuk, a barátokkal való kapcsolatokban is megjelenik az online játék igénye.
A mértékkel való használat lehet a kulcs az arany középúthoz. A szülőnek tudatosan keretek közé kell szorítani az okoseszközök használatát. Fontos megemlítenem a szülő példamutató magatartását, hogy az otthon, közösen eltöltött idő minőségi idő legyen, ne csak közös tévézés és „telefonnyomogatás”. Fontos, hogy legyenek olyan kihívások (pl. sport) a gyermek életében, amikben eszébe sem jut digitális eszközöket használni, azonban ehhez kellenek a szülői erőfeszítések. Legyenek közös időtöltések, közös játék, kerüljenek elő a társasjátékok. Mozogjanak sokat szabad levegőn, szervezzenek kirándulást.
A szülő feladata eldönteni és meghúzni a határt a digitális eszközhasználat idejére és helyére vonatkozóan. Például az asztalnál és lefekvéskor az ágyban nem lehet már okostelefont használni. A szülőnek tudnia kell, hogy mi történik a gyerekkel, amikor az okoseszközt használja. Tudnia kell követni és korlátozni, hogy a gyerek milyen oldalakat látogat, milyen applikációkat használhat. Tudatosan kell figyelniük a kisgyermekes szülőknek, hogy az élőszavas mesét ne pótolja sem tv, sem interneten nézhető ingyenes mese. Mindezek kivitelezése a gyermek érzelmi életének egészséges fejlődése érdekében fokozott tudatosságot igényel a szülők részéről.
Maradics Nóra Maida
iskolapszichológus
Pszichotrillák: A digitális világ hatása a gyermek pszichéjére
Tari Annamária: Az online tér hatalma és generációk a XXI. században – online előadás