Április 11. A költészet napja
József Attila születésnapján, április 11-én a költészetet ünnepeljük. Vannak olyan versek, melyeknek olvasása, hallgatása több év – sőt, több száz év – után is olyan hatással van az emberekre, hogy bizonyosak lehetünk benne, a költészet megérdemli az ünnepnapot.
A költő verset is írt születésnapjáról Április 11. címmel. A költemény 1925-ben született, s József Attila ekkor nem gondolhatott még arra, hogy egyszer az ő születésnapján ünnepeljük majd a magyar költészet napját.
Szinte mindannyiunknak van kedvenc verse, keressétek meg, olvassátok el! Emlékezzünk erre a napra a költő egyik legismertebb, sokak számára nagyon kedves versével.
József Attila: Mama
Már egy hete csak a mamára
gondolok mindíg, meg-megállva.
Nyikorgó kosárral ölében,
ment a padlásra, ment serényen.
Én még őszinte ember voltam,
ordítottam, toporzékoltam.
Hagyja a dagadt ruhát másra.
Engem vigyen föl a padlásra.
Csak ment és teregetett némán,
nem szidott, nem is nézett énrám
s a ruhák fényesen, suhogva,
keringtek, szálltak a magosba.
Nem nyafognék, de most már késő,
most látom, milyen óriás ő –
szürke haja lebben az égen,
kékítõt old az ég vizében.
1934. október